6. Fejezet

Amikor reggel kinyitottam a szemem, egy pillanatra azt hittem, csak álmodtam, hogy Adam az éjszaka bejött, de amikor oldalra fordítottam a fejem és a drága unokatestvérem hajával találtam szembe magam, rögtön elszállt ez a gondolatom. Sötét haja csikizte az orromat és mielőtt még bármit is tehettem volna, eltüsszentettem magam.

- Úgy tüsszentesz, mint egy kiscica - hallottam meg mély és rekedtes hangját, de elég halkan, mert a fejét a lepedőmbe fúrta.

- Megígérted, hogy nem szólsz többet emiatt - nyújtottam rá a nyelvem majd felkeltem az ágyról és a szekrényemhez léptem. három nap van iskola kezdésig. Fel kéne újítani a ruhatáramat, talán el kell mennem vásárolni. 

- Bejössz velem ma, vagy holnap a városba? - fordultam kérdőn Adam felé, aki most még jobban elterpeszkedett az ágyamon. 

- Minek? - emelte fel kissé kómás fejét a párnáim közül. 

- Vennem kéne pár dolgot a suli előtt. 

- Mi az a pár dolog? 

- Néhány ruha, füzetek, könyvek, tollak meg ilyenek. 

- Minek kellek én oda? 

- Azért, mert utálok egyedül vásárolni és gondolom te sem akarsz addig egyedül lenni John bácsival, mert ismerlek, és ha akár csak hozzád szólna azonnal neki esnél. 

- Hé ez nem igaz. Tudom tartani a számat amikor kell. 

- Akkor nem jössz el velem? - néztem rá boci szemekkel, mire megforgatta a szemét, majd visszazuhant az ágyamba. Kezd nagyon elkényelmesedni, ami nekem nem tetszik. Odasettenkedtem mellé és egy kicsit sem zavartatva magam ráugrottam. 

- Kééérlek - kiabáltam oda ahol feltehetőleg a füle volt, de nem tudtam pontosan, mivel a feje eltűnt a takaróm alatt. 

- Tudtam én, hogy túl nagy volt a csend, de ezt nem úszod meg csak így - bújt elő vigyorogva és akkor már tudtam mi következik, de már késő volt ahhoz, hogy elmeneküljek, mert a karomnál fogva megragadott maga alá fordított és elkezdett csikizni. 

- Senki sem kiabálhat a fülembe és ugorhat rám büntetlenül plusz ezt még az elpuhulásos beszólásod miatt is - sorolta az ellenem felállított vádakat - Annabell Cennedy, feladod és méltóság híján elengedlek mielőtt összepisiled magad vagy szenvedsz a végsőkig?- tornyosult felém és a teljes testsúlyával rám nehezedett.- Soha…nem…adom…fel - nyögtem és az utolsó erőmmel beleharaptam a kezébe. Egy fájdalmas kiáltás kíséretében elengedte karomat és ledőlt mellém. Én viszont bosszút akartam állni ezért véghez vittem az első dolgot, ami eszembe jutott. Lelöktem az ágyról. Csak azzal az egyel nem számoltam, hogy Adam időben kapcsolt, belém kapaszkodott és ezzel én is leborultam az ágyról. 

- Au hülye – tápászkodtam fel róla. Legalább puhára estem.

- Mondja ezt az aki belém harapott. – Viszont róla ez nem mondható el. Elterült a szőnyegemen és fájdalmas hangokat hallatott .

- Jaj te kis nyafka nem fájt az annyira – magasodtam fölé most én és gonoszan elvigyorodtam. Játékosan “belerúgtam” párat - gyerünk kelj fel.

- Segíts – nyújtotta felém a kezét, hogy húzzam fel.

- De, ha megpróbálsz visszarántani nagyon meg fogod bánni – fenyegettem meg mielőtt apró terpeszbe álltam, hogy miközben felsegítem ne essek el.

- Mondd csak mi okom lenne arra, hogy a földre rántsalak? Hogy rám ess és még jobban fájjanak a bordáim? Na szedj fel a szőnyegről- nyújtotta ki a nyelvét miközben félig meddig álló helyzetbe tornázta magát.

- Na akkor eljössz velem a városba? Mert még mindig nem kaptam értelmes választ – hoztam fel újra a témát.

- Rendben elmegyek veled, de nem töltünk egyetlen ruha boltban sem 15-20 percnél többet és hallgass rám. Én már lehúztam négy évet abban az iskolában és ha azt mondom valamire, hogy nem kell vagy abból másmilyen kell akkor legalább hallgass végig, gondold meg és csak utána kezdj el akadékoskodni. Bár annak sem látom értelmét, mert ebben az esetben sokkal tapasztaltabb vagyok és még más sok esetben is.

- Jól van, jól van. Meghallgatom minden tanácsodat és köszönöm, hogy segíteni akarsz. Most megyek és rákérdezek John bácsinál, hogy mikor tudna elvinni minket- vigyorodtam el és kirohantam a szobából. Lerobogtam a lépcsőn miközben a nagybátyám nevét kiabáltam. Aki a terasz irányából tűnt fel.

- Ann mi a baj? Mit ordibálsz?

- Nincs semmi baj csak azt szeretném tudni, hogy el tudnál-e vinni engem és Adamat a városba?

- Mikor kéne?

- Minél előbb.

- Egy óra múlva jó és mikor akartok reggelizni? Várjunk csak Adam minek kell oda?

- Tökéletes és azért, mert az iskolához akarok cuccokat venni és ahhoz kell a segítsége. A reggelizést meg majd megoldjuk.

- Rendben akkor egy óra múlva a kocsinál és ott majd adok pénzt kajára – zárta le a beszélgetést és elindult az irodája felé. Visszasétáltam a szobámba és leültem az ágy szélére.

- Na mikor tud elvinni?

- Egy óra múlva.

- Mikor reggelizünk? – ijedt meg egy pillanatra

- Te meg az evés. Nyugodj meg John ad nekünk pénzt, hogy együnk a városban.

- Nem szívesen fogadom el a pénzét. Már nem tudok bízni benne.

- De nem tehetsz mást. Most menj. Lent találkozunk- és kitessékeltem a szobámból. Az éjjeli szekrényemhez léptem és kihúztam a felső fiókját. Amit először megláttam egy kép volt anyáról még tinédzser korában. John bácsi azt mondta hasonlítok rá. Viszont a szemem az kétségtelenül apáé. Tovább kutattam a fiókban amíg egy borítékot nem találtam. Felnyitottam és kivettem belőle pár dollárt. Ebben volt az összes szülinapi és karácsonyi pénzem. Spórolós vagyok, de most szükségem volt az újításra. Kerestem egy kisebb táskát amiben bepakoltam pár holmit. Pénz, zsebkendő, telefon stb. Éppen indultam volna lefelé amikor belerúgtam a szőnyegbe ezáltal szem elé került a mappa. Leguggoltam, a kezembe vettem majd lassan felegyenesedtem. Hová tegyem ezt a förmedvényt? Körbe pillantottam a szobámban és a tekintetem az ágyamon akadt meg. Felemeltem a matracomat, és az ágydeszkákra helyeztem a papírköteget. Visszahelyeztem, mintha mi sem történt volna és kiléptem a szobámból. Adam és John bácsi a kocsinak támaszkodva vártak rám. A nagybátyámon egy kissé elnyűtt farmer nadrág volt és hozzá egy elegáns ing. Ezzel ellenben Adamen ujjatlan póló volt ami fölé egy kockás inget vett fel és egy fekete farmert hozzá. A szemét napszemüveg takarta amikor rám nézett.

- Na végre. Egy óráról volt szó. El fogok késni- esett nekem John bácsi miközben folyamatosan a karóráját nézegette.

- Mégis honnan?

- Értekezletem lesz. Azért ajánlottam fel, hogy most elviszlek titeket csak a részleteket út közben akartam elmondani úgyhogy lennétek szívesek beszállni?

- Jól van nyugi mehetünk – emeltem magma elé a kezemet és beszálltam mellé az anyós ülésre.

- Szóval itt van 50 dollár egyetek valamit és a többi pedig a tiéd. Ezzel járulok hozzá az iskolához.

- Köszönöm – mosolyodtam el és kivettem a kezéből a pénzt. Akkor több marad nekem.

- Nos nekem lesz egy építészeti értekezletem úgyhogy kidoblak titeket a központban és majd hívlak amikor végeztem, rendben? – tudatta velünk a tervet.

- Okés akkor majd figyelek a telefonomra és kb. mennyi időnk lesz? 

- Hát figyelj két óra legalább úgyhogy szerintem nem kell sietnetek. Itt is vagyunk. Sziasztok - állt meg a The Orleans központ előtt mi pedig kiszálltunk és akkor kezdetét vette a vásárlási láz.