7. Fejezet

Helloszia mindenki! Igen tudom, hogy augusztus óta nem volt rész, de nekem is elkezdődött a suli és egy kicsit megnehezítette a dolgomat, hogy most kezdtem a középsulit és szinte semmire sincs időm, de ígérem, hogy próbálom valamilyen rendszerességgel hozni a részeket, köszönöm a kommenteket és a feliratkozókat. :D Jó olvasást! :*

A bevásárlóközpontba érve hirtelen nem is tudtam merre vegyük az irányt. Cipőbolt? Ruhabolt? Esetleg könyves bolt? Viszont amikor végre elindultam valamerre Adam a vállamnál fogva visszahúzott és magával szembe fordított.

- Én addig egy boltba se vagyok hajlandó betenni a lábamat amíg nem ettünk valamit, mert ha rajtad múlik éhen maradunk.

- Jól van, oké gyere keresünk valami kaját- elsétáltunk a gyors éttermek felé. Én vettem magamnak egy gyrost és egy kis üveges Nesteát, Adam pedig egy hamburgert evett kólával. Mit ne mondjak egészséges reggeli a fejlődő szervezetünknek.

- Mit nézünk elsőnek?- tette fel a kérdést miközben az üdítőjét szürcsölte.

- Fogalmam sincs talán néhány ruhát - gondolkodtam el.

- Rendben, de maximum három ruhaüzletbe megyek be s egyikben sem töltök húsz percnél többet emlékszel?

-Igen, igen persze csak menjünk - álltam fel a székről és húztam őt magammal. Az üzletben azonnal megrohamoztam a farmerokat. Rövidet, hosszút kéket, feketét és szürkét.

- Ehhez mit szólsz? - mutatott fel Adam egy vigyorogva egy rózsaszín, csipkés szoknyát.

- Jaj, de kis vicces valaki, inkább fogd meg a táskámat - köztudott tény rólam, hogy utálom a szoknyákat. Kiráz tőlük a hideg. Pont ahogy a nagyon rikító például neon sárga vagy rózsaszín színektől is. Bevonultam a próbafülkébe legalább hat darab nadrággal. Adam kettő kivételével mindegyiket elfogadta, úgyhogy gazdagodtam négy hosszú farmerrel amiből kettő fekete a másik kettő pedig kék abból is az egyik egy kicsit szaggatottabb. Plusz egy halványzöld és egy türkizes rövid nadrággal. A következő boltba vettem magamnak néhány pólót. A kedvencem egy sötétkék felső, amin egy éjjeli város képe van. Világító felhőkarcolók és csillagok az égen. Tökéletesen kiegészítették egymást. A póló bal felső sarkában egy hatalmas hold és a közepén ezüst betűkkel a New Orleans felirat. Gyönyörű. Egy cipőboltban szert tettem egy egy fekete bakancsra, egy kék és egy virágos tornacipőre. Az utolsó állomás előtt leültünk egy kicsit a bevásárlóközpont udvarán lévő szökőkút mellé. Mellettünk egy halomnyi szatyor mindegyik más-más márkajelzővel az oldalán.

- Adam - hallottam meg egy enyhén magas hangot a távolból mire mindketten felkaptuk a fejünket. Egy magas barna hajú lány rohant felénk mosolyogva és amikor ideért Adam nyakába ugrott aki boldogan viszonozta az ölelést.

- Szia Nat, mi a helyzet? Mi van veled? Olyan rég nem találkoztunk. Mióta is?

- Amióta befejeztük a Defenderst. Mindenki szétszéledt - az unokatesóm tavaly végzett az iskolában ahová készülök ezért kértem mindenben a segítségét

- Te vagy Annabell igaz?- Most felém fordult. - Már hallottam rólad. Te mikor kezdesz a TSD-ben? - kissé meglepődtem, hogy ilyen jól informált velem kapcsolatban, de válaszoltam neki.

-Idén.

-Akkor lehet, hogy a húgom évfolyam társa leszel. Talán lesznek közös óráitok. Caroline Ross. Én Natalie Ross vagyok. Remélem még találkozunk most viszont mennem kell sziasztok - nyomott egy puszit Adam arcára, majd hozzám fordult és szorosan átölelt. Furcsa volt a ez a közvetlen gesztus, de végül visszaöleltem. Miután elengedett elsietett a kijárat felé.

- Az osztálytársad volt?

- Csak évfolyam mivel ő varázsló. De nagyon jó barátok voltunk, együtt mentünk vizsgázni. Ő varázsigékből és pedig gyakorlatoztam.

- Honnan tudta, hogy a Defendersbe megyek?

- Mint említette meséltem neki rólad, de nem sok mindent és csak neki. Pont azért, mert tudom, hogy nem szereted, ha túl nagy az ismeretséged, de ezt nem tudod elkerülni, mert a neved alapján úgyis rájönnek, hogy a rokonom vagy. Tudod volt egy kis hírem a suliban. Viszont most gyere menjünk tovább - szedtük össze a cuccainkat és elindultunk egy papír-írószer felé. Ott nem sokat időztünk. Vettem egy fekete-fehér tolltartót amiről egy nagy sárga smiley vigyorgott vissza rám. Pár tollat, feketét és színeset egyaránt. Füzetekből nem tudom mennyi kell ezért inkább többet vettem. A végén táska gyanánt egy világoskék-lila csíkos hátizsákra esett a választásom. Amikor a könyvesbolt felé mentünk, szegény Adam már teljesen el volt fáradva, mivel a legtöbb cuccot ő hozta. Amikor beléptem rögtön azonnal a "Régi" feliratú polcok felé vettem az irányt. I. Vadász és Vámpír háború, Varázsigék a múlt századból. Végül megakadt a szemem egy könyvön. Vadászok és varázslók, mítoszok és legendák. A borítón egy férfi szerepelt késsel a kezében és vele szemben pedig egy nő aki az ég felé fordult. A tenyere felett kicsivel egy lila gömb világított. Levettem egy példányt és elindultam a kassza felé Adam a szemben lévő padon várt rám.

- Na, mit vettél?

- Egy kis történelem. Mítoszok és legendák.

- Megmutatod? - ahogy a kezébe nyomtam a könyvet abban a pillanatban megszólalt a telefonom. A kijelzőn John bácsi neve villogott.

- Hallo?

- Szia, Ann. Hol tartotok? Én már végeztem.

- Mi is most fejeztük be, akkor értünk jössz?

- Persze tíz perc és ott vagyok az Orleans bejáratánál.

- Okés megyünk - nyomtam ki a telefont.

- Jó könyv. Talán kölcsön kérem néha.

- Rendben, de most gyere John bácsi mindjárt itt van - mire kiértünk már láttam a nagybátyám fekete Nissan terepjáróját a parkolóban. Bepakoltunk a csomagtartóba, beszálltunk és elindultunk haza.

-Milyen volt a vásárlás?

- Fárasztó, de mindent találtunk ami kellett. A konferencia?

-Fel kell húznunk néhány irodaházat a belvárosban és ahhoz kellettek a részletek. Ez azt jelenti, hogy az elkövetkezendő időszakban elfoglaltabb leszek. Lehet, hogy nem fog annyi időm jutni rátok, mint szeretném, de próbálkozni fogok. Sajnálom Ann, és Adam neked megígértem, hogy segítek munkát találni. Sajnálom srácok, de tudjátok, hogyha bármi baj van akkor természetesen azonnal eldobok mindent és segítek. Ígérem - könny szökött a szemembe. Haragudnom kellett volna rá, utálnom kellett volna, hiszen hazudott nekünk. Méghozzá nem is akármiről. A származásunkról, a családunkról és még ki tudja miről, mégis apám helyett apám volt és a családom felét ő teszi ki.

- Semmi gond apa. Majd én segítek Ann-nek amiben kell, nekem meg ráér munkát találni. Addig lehet, hogy bemegyek a Defendersbe kisegítőnek - a nagybátyám hálásan pillantott a fiára a visszapillantóban. Nekem viszont csak egy dolgom járt az eszem aminek végül hangot is adtam.

- És mi lesz holnap? - egy pillanatra megfagyott a levegő a kocsiban. Szinte hallottam kattogni a kerekeket John bácsi fejében, hogy mi lehetne a helyes válasz. Úgy tűnt elfelejtette, hogy holnap lesz a leendő Defendereseknek egy felmérés ami a testi és szellemi erőnket teszi próbára így indítanak egy gyengébb és egy erősebb osztályt. Nincsenek pontok, se szabályok csak te és az elméd. Ez egy szimuláció. Fel kell venned egy sisakot amin beállítanak egy szituációt. Csata, üldözés bármi csak közelharccal és stratégiával legyen kapcsolatos. Ha tetszik nekik az észjárásod, beraknak az erős osztályba viszont ha nem kezdhetsz mindent előröl a gyengék között. Évek óta edzettem és holnap végre megmutathatom mire vagyok képes.

- Apa, ha nem tudod elvinni szólj és elviszem én motorral - Adam a huszadik születésnapjára kapta meg az álom járművet amire már nagyon régóta vágyott, egy gyönyörű fekete Yamaha motort amit egyszerűen imád. Már én is sokszor utaztam rajta és mit ne mondjak tényleg eszméletlen jó.

- Ha törik, ha szakad elviszlek- őszintének hangzott, de nem hittem el teljesen - mikorra kell menni?

- Délután kettőre, de egy fél órával előbb ott kell lennem.

- Elviszlek. A szavamat adom rá.

- Elviszel vagy ott is maradsz velem?

-Ott maradok ameddig csak kell - bólintottam, de amikor megálltunk kipattantam a kocsiból kiszedtem a cuccaimat, berohantam a házba (már amennyire tíz szatyorral a kezemben lehetséges lehetséges) beléptem a szobámba és amint becsukódott mögöttem az ajtó rám tört a zokogás.Tudtam, hogy sok a dolga, de ez nagyon fájt. Nem bírtam visszatartani a könnyeimet, örültem, hogy addig sikerült amíg ideértem Eldobtam a kezemben lévő zacskókat és a szőnyegre rogytam. Pár perccel később valaki becsukta maga mögött az ajtómat. John bácsi ült le velem szembe törökülésbe.