5. Fejezet

Neve: Ethan Cennedy
Eredet: Vámpírvadász
Különleges képesség: Jövőbe látás
Születési idő, hely: 1973. március 18. New Orleans
Szülei: Annabell Rogers és Robert Cennedy
Testvér: John Cennedy
Iskolák: The Secret Defenders
Gyerek: Annabell Cennedy

Miért van John bácsinak adatlapja apáról? Hiszen az ikre volt. Mindent tud róla. Ennek semmi értelme. Ráadásul nem sok minden van ideírva. Ezeket még én is tudom. Kivéve a képességét. Nem is tudtam, hogy a vadászoknak van természetfeletti képességük. Akkor biztos nekem is lesz. De vajon mikor? Mindegy, most nem ez a lényeg. Annabell Rogers? A nagymamáról kaptam a nevemet. Ők vajon még élnek? Semmit sem tudok a nagyszüleimről. Pontosabban az anyai ágon élő nagyszüleimről, mivel az apai ágon lévőkről van néhány halványabb emlékem, de apa halála után mintha felszívódtak volna. Tizenhat évet éltem úgy, hogy szinte semmit sem tudok a családomról.

Neve: Rosalie Montgomery
Eredete: ISMERETLEN
Különleges képesség: ISMERETLEN
Születési idő, hely: ISMERETLEN
Szülei: Anthony Montgomery és Elizabeth Montgomery
Testvér: -
Iskolák: ISMERETLEN
Gyerek(ek): Annabell Cennedy

A Montgomery nevet, már hallottam valahol máshol is, de már nem emlékszem rá. De várjunk csak... Mi az, hogy az anyám eredete ismeretlen? Lehet, hogy nem is vadász volt csupán egy átlagember? De ha anya nem volt vadász akkor én nem vagyok aranyvérű. Persze ez egyáltalán nem biztos, hiszen lehet, hogy csak Jonh bácsi nem ismerte anyát és nem tudta. De akkor ezt se kellett volna leírnia, hiszen ettől nem lettem okosabb.

Neve: Annabell Cennedy
Eredet: ISMERETLEN
Különleges képesség: ISMERETLEN
Születési idő, hely:1999. augusztus 23. New Orleans
Szülei: Eathan Cennedy és Rosalie Montgomery
Testvér: -
Iskolák: The Secret Defender

Azt még megértem, hogy a különleges képességem ismeretlen hiszen még én sem tudok róla, de az eredetem, hogy lehetne ismeretlen. Vadász vagyok. Apa is vadász, John bácsi is az, csupán az anyám lehet kivétel, ha ember volt, de akkor is félvérű vagyok. John bácsi ezzel tökéletesen tisztába kell, hogy legyen hiszen most akar egy olyan iskolába küldeni ahol vadászok és varázslók tanulnak. Semmit sem értek. Még két oldal van hátra.

Neve: John Cennedy
Eredete: Varázsló
Különleges képesség:-
Születési idő, hely: 1973. március 18. New Orleans
Szülei: Annabell Rogers és Robert Cennedy
Testvér: Ethan Cennedy
Gyerek: Adam Cennedy
Iskolái: ISMERETLEN

Az utolsó oldal.

Neve: Adam Cennedy
Eredete: Varázsló
Különleges képesség: -
Születési idő, hely: 1994. Május 20. New Orleans
Szülei: John Cennedy, Elizabeth Peterson
Testvér: -
Iskolák: The Secret Defender

A lábaim megadták magukat és én az ágyra zuhantam a mappa meg a földre a kezemből. Ez lehetetlen. Kavarogtak a gondolataim. Szét fog robbanni a fejem. Mi történik? Ez csak egy rossz vicc. Nem lehet más. Végre kinyitom a szememet és Adamet pillantom meg ahogy lassan felemeli a dossziét és üveges tekintettel tovább fürkészi. Nem tudom mit mondhatnék neki ezért egy kisebb lendület vétel után felállok az ágyról, odalépek hozzá kiveszem a kezéből azt a förmedvényt és a szoba másik végébe hajítom.
- Adam- nem néz rám csak a földet pásztázza. A tenyerembe veszem az arcát ezzel kényszerítve, hogy a szemembe nézzen. Hatalmas barna szemei könnyekkel voltak tele.
- Ígérem, hogy kiderítem mi folyik itt, hallod? Megígérem- mondom én is a könnyeimmel küszködve. A homlokát az enyémnek támasztja mire én szorosan átölelem. Érzem, hogy erősen kapaszkodik belém. Most van a legnagyobb szükségem rá. Olyan, mintha az igazi testvérem lenne. Válaszokat kerestem erre csak még több kérdőjelet találtam. Legalább egy jel lenne amin el tudok indulni. Kopogás zavarta, meg a merengésemet.
-Ann, Adam? Itt vagytok?- hallottam meg azt a hangot az ajtó másik feléről amihez most a legkevésbé volt kedvem.
-Igen csak beszélgettünk, de mindjárt megyünk - válaszoltam, mert tudtam, hogy Adamnek most nem menne és közben még azon kattogott az agyam, hogy hová tudnánk elrejteni a mappát. Jobb ötlet híján berúgtam a szőnyeg alá. John bácsi úgyse nagyon nézelődik a szobámban. Gyorsan letöröltem a könnyeimet majd az unokatestvéremre néztem. Vett egy mély levegőt majd rám pillantott és bólintott egyet. Odaléptem az ajtóhoz, lenyomtam a kilincset és egy árulóval találtam szembe magam.
-Minden rendben srácok? - ellenálltam a fürkésző tekintetének és egy mosoly kíséretében válaszoltam.
-Persze csak Adammel beszélgettünk egy kicsit a suliról.
-Rendben. Én csak azért jöttem, hogy szóljak kész van az ebéd.
-Okés máris megyünk - indultam el a lépcső irányába. Az ebédet íztelennek éreztem, de próbáltam minél többet magamba erőltetni, hogy ne tűnjön fel John bácsinak a változás.
- Mi a helyzet srácok? Baj van? Olyan csendben vagytok
- Csak az iskola előtti izgalom. Alig három nap múlva elkezdődik. Új hely, új emberek. Egy kissé ijesztő ez számomra.
- Nem lesz semmi gond. Szerzel új barátokat. Tanulsz új dolgokat. Próbálj meg egy kicsit pozitívabban gondolkodni - mosolygott rám bátorítóan mire én is magamra erőltettem egy mosolyt. Adam egész étkezés alatt egy szót sem szólt és igazából nekem se volt sok kedvem, mert úgy éreztem belül haldoklok, de valakinek tartania kellett a látszatot. Ekkor bevillant egy ötlet.
- John bácsi mivel kihagytam a reggeli edzést nem lenne baj, ha elmennék futni egy kicsit? - erre már az unokatestvérem is felkapta a fejét.
- Nem nagyon szeretném, hogy egyedül mászkálj az erdőben - tudtam, hogy nem fog tetszeni neki pont ezért is kérdeztem így.
- És, ha Adam velem jönne? - erre az említett személyre pillantott aki végig engem nézett.
- Van hozzá kedve? - csak bólintott, mire  a nagybátyám megint rám nézett.
- Ez esetben menjetek csak, de ne maradjatok nagyon sokáig!
- Rendben - azzal a lendülettel fel is pattantunk az asztaltól, hogy átöltözzünk. Berobogtam a szobámba és gyorsan átvedlettem a futó ruhámba és a látszat kedvéért a telefonomat is magammal vittem, mintha zenét akarnék hallgatni. Mire leértem Adam már a hátsó udvaron várt.
- Ez meg mi volt?
- Láttam, hogy alig bírsz megmaradni az apád közelében gondoltam elhozlak egy kicsit, hogy beszéljünk - erre ellágyult a tekintete és intett e fejével, hogy kövessem. Egy kicsit beljebb mentünk az erdőben amíg nem találtunk egy akkora fát, hogy mindketten feltudtunk mászni rá.
- Dühös vagyok rá - kezdett bele.
- Én is, hiszen mindkettőnknek hazudott.
- Nem is vagyok vadász.
- Te legalább tudod mi vagy.
- De ez akkor is elkeserítő, hogy egész idáig téves hitben éltem az életemet.
-  Ezzel nem vagy egyedül - egy pillanatra beállt a csend - Adam mi vagyok én?
- Az aki eddig, te ettől nem változol, csak az erőd lesz több. Ugyanaz vagy, mint eddig, az én kis unokahúgom akit nagyon szeretek -megmosolyogtatott ahogy beszélt, ő viszont felvette a komoly arcát - Ugye tudod, hogy erre egyszer rá kell kérdeznünk?
- Tudom, csak kell egy alkalom rá - Egy ideig csendben ültünk aztán amikor elkezdtünk fázni elindultunk haza. Lezuhanyoztam és elvonultam a szobámba.

Hajnali kettő van. Még mindig nem tudok aludni. Kérdések cikáznak a fejemben. Egyre több és több. Hogy lehet, hogy apa vadász volt John bácsi pedig varázsló? Vagy lehet, hogy apa sem volt vadász? Mi vagyok én? Apró kopogtatásokra lettem figyelmes. Feloltottam a lámpát, majd Adam fejét láttam meg az ajtóban.
-Te sem tudsz aludni?- kérdezte. Bólintottam én intettem, hogy jöjjön be. Boxer alsóban és szürke ujjatlanban volt ami kiemelte az izmos karját. Sok lány volt odáig érte a suliban amit meg tudok érteni. Hiszen Adam helyes, izmos és kedves. Odafeküdt mellém és együtt néztük a plafont. Egy ideig csend volt, de nekem kellemes volt.
-Ann. Mi vagyok én? -törte meg a csendet percekkel később. Na igen ezen én is rengeteget agyaltam már.
- Az aki eddig. Ettől te nem változol. Csak a képességeid - elmosolyodott, hogy a saját szavaival vigasztaltam.
- Miért nem mondta el?
- Fogalmam sincs.
- Hogy születhetett egy varázsló és egy vadász egy családba? Ráadásul mint ikrek?
- Szerinted én nem gondolkoztam ezeken?
- Annyira hihetetlennek tűnik. Ennek a dolognak a mélyére kell ásnunk.
- De nem most - nyögtem ki a szavakat egy nagy ásítás kíséretében- próbáljunk meg aludni oké? - bólintott majd lehunyta a szemét. Én is követtem a példáját és pár perc múlva el is nyomott az álom.