Prológus

Futás közben a levelek és az ágak az arcomnak csapódtak, de nem figyeltem rá. Csak rohantam, mikor úgy éreztem, hogy már nem üldöz megálltam egy fa mögött és mohón kapkodtam a levegőt. Sajnos nem tudtam sokáig pihenni, mert ismét meghallottam az üvöltését és ez menekülésre késztetett. Már szinte láttam az erdő végét, amikor egy rossz helyre hullott farönkben megbotlottam és elkezdtem lefelé gurulni a lejtőn. Mikor nagy nehezen megálltam egy pillanatig azt sem tudtam merre vagyok arccal, de megráztam a fejem, feltápászkodtam és rohantam tovább. Végre megpillantottam a házunkat, amikor kiértem az erdőből. Már nincs messze. Szinte átugrottam a tornácunk lépcsőjét amikor beleütköztem a nagybátyámba.

- Egész jó időt futottál, de mitől lettél ilyen koszos?- nézett a stopperére, majd rám.

- Elestem egy fadarabban és végig gurultam a dombon, de mondd, csak tényleg szükség van erre?- kérdeztem tőle, amikor végre rendesen kaptam levegőt.

- Igen. Megbeszéltük, hogy amint betöltötted a tizenhatot a The Secret Defendersbe fogsz járni de ahhoz edzened kell, mert az az iskola nem csupa játék, móka és kacagás.

- De még nem is vagyok tizenhat - erre csak egy szemrehányó pillantást kaptam válaszul- Oké, oké értem - az unokatestvérem felé fordultam aki közben megjelent mögöttem - de minek az álarc? Miért nem kergetsz meg csak úgy?

- Mert ha látod, hogy én vagyok, akkor nem ijedsz meg és így semmi értelme, mert nem érzed valódinak a helyzetet- adott magyarázatot Adam, miközben leoperálta a fejéről a sikolymaszkot.

- Ez igaz, de én most elfoglalom a fürdőszobát, mert nem akarok ilyen mocskosan ebédelni.

- Rendben menj csak. Van egy órád addig - tudatta velem az időkorlátot Jonh bácsi mivel tudta, hogy képes vagyok egy egész napot a kádban tölteni, ha úgy tartja kedvem.

A koszos ruháimat a szennyes tartóba dobtam majd megálltam az egész alakos tükör előtt, hogy szemügyre vehessem a rajtam keletkezett kisebb horzsolásokat. Nem voltak vészesek, úgyhogy azt hiszem, megmaradok. Viszont amikor beleültem a forró vízbe azonnal elfogott az égető érzés a testem sérült pontjain. Lesikáltam magamról a port és a sarat majd végignéztem, ahogy a barnás színű víz eltűnik a lefolyóban. A tiszta ruháimban és a kosz foltjaim nélkül már is jobban éreztem magam.