15. Fejezet

Sziasztok :D Először is nagyon boldog új évet kívánnék mindenkinek és remélem, hogy mindenkinek nagyon jól teltek az ünnepek és sok szép dolgot kapott karácsonyra. Itt az újabb rész remélem tetszeni fog, jó olvasást hozzá! 
C.

Csak ültem az ágyon, meredtem a semmibe és szipogtam összevissza, miközben Caroline lement, hogy megbeszélje az anyukájával Nate és Jeremy megjelenését. Szegény nő, biztos jól esett volna neki egy nyugodt este, erre kap négy tinédzsert. Minden szülő rémálma. Amikor már tényleg nem tudtam mit kezdeni magammal, lementem a földszintre, hogy útbaigazítást kérjek a fürdőszoba hol létéről, de csak Mrs. Rosst találtam.

- Elnézést, merre van a mosdó? - Éppen egy tányért törölgetett, amikor megszólítottam.

- A folyosó végén jobbra - bólintottam majd hasznos tanácsot követve meg is találtam, viszont amikor belenéztem a tükörbe elszörnyedtem. Bele sem gondoltam, hogy a sírás után a szemeim úgy fognak kinézni, mint egy pandának. Lehet, hogy ez valahol divat, de nem az én stílusom. Azonnal sminklemosót ragadtam, hogy megszabaduljak ettől a borzalomtól. Miért nem szólt Care, hogy így nézek ki? Csodálom, hogy Eliza nem szaladt ki a világból, amikor meglátott. Amint végeztem sokkal elfogadhatóbb látványt nyújtottam, bár a bőröm kissé sápadt volt, ami a fáradtságomról árulkodott, de sebaj, túl lehet élni. Visszamentem a barátnőm szobájába ahol ő épp takarókat, párnákat és matracokat helyezett el a földön.

- Honnan van ennyi ágyneműtök?

- Natalie-nak sok barátja szokott átjárni hozzánk - már éppen válaszoltam volna, amikor hangos lábdobogást hallottam a lépcső felől és mire az ajtó felé fordultam az kivágódott és a legjobb barátom vágtatott be rajta egyenesen felém.

- Ann jól vagy? Megijedtem amikor Caroline vette fel a telefont, de most már el kell mondanod mindent, mert eddig csak tőmondatokban beszéltél - úgy szorított, hogy azt hittem megfulladok, de nagyon jól esett, hogy aggódott értem.

- Én is örülök neked Nate, viszont, ha tovább szorítasz, nem sokáig leszek eszméletemnél.

- Oh, bocsi, ne haragudj - szabadkozott. Ekkor lépett be Jeremy a szobába nagy lihegések közepette.

- Hogy értél fel ilyen gyorsan? - szegény azt hittem itt fog elájulni, ezért gyorsan odamentem hozzá, hogy segíthessek.

- Tudod a vadászoknak irtó jó kondira van szükségük - mosolyogtam rá mire rám nézett, és egy pillanatot kért, hogy levegőhöz jusson.

- Huh, jól vagyok. Jöttünk amint Care üzent, az utcában futottunk össze. Szó szerint, majdnem összefejeltünk a nagy sietségben - na, erre már nekem is nevetnem kellett - de veled mi van? Ha így tudsz vihogni rajtam akkor nem lehet akkora baj - ő is átölelt, de Nate-nél egy kicsit szelídebben amit nagyra értékeltem.

- Még én sem tudok semmit, de hozok fel kaját és valami innivalót és akkor mindent elmesél nekünk - szólal meg a barátnőm és közben nyomatékosan nézett rám mire én csak bólintottam. Pár perc múlva meg is jelent egy kisebb hadseregnyi harapnivalóval, amit gőzöm sincs honnan varázsolt elő. ledobott mindent az ágyra, mi meg mint akik egész nap nem ettek rákaptunk. Az én kezembe egy csomag ropi került és egy kis üveg tea. Miután mindenki kényelembe helyezte magát az összes szempár rám szegeződött, amitől eléggé kényelmetlenül éreztem magam.

- Mit tudtok eddig? - tudnom kellett, honnan kezdjem.

- Csak apró részleteket. Halott szülők, legendás felmenők, de titkolsz valamit, mert az utóbbitól nem akadhattál ki ennyire az elsőt meg, hogy is mondjam feldolgoztad - tényleg sok mindent nem tudtak még.

- Jó akkor kezdem a legelejétől. Nyáron, a születésnapomra kaptam ezt a láncot. - mutattam a nyakamban lógó kis ékszerre, ami most már a mindennapjaim részévé vált - Egy levél kíséretében, amit apám írt arra az esetre, hogy ha nem élné meg a tizenhatodik születésnapomat. Arról volt szó benne, hogy sose vegyem le a medált és mindennél jobban vigyázzak rá, mert megvéd. Aztán szóba került, hogy anyával együtt mindig figyelni fognak engem bárhol is vagyok és ekkor jöttem rá, hogy az édesanyámról a nevén kívül, tulajdonképpen semmit sem tudok. Rákérdeztem John bácsinál, de ő azt mondta, hogy apa még neki sem beszélt róla, pedig az ikertestvére. Ezért egyszer, amikor nem volt otthon kutakodtam egy kicsit és egy mappát találtam az egyik titkos fiókban, amiben adatok voltak az egész családunkról, de nem ez volt a legrosszabb, hanem amit találtunk benne. A nagybátyám nem vadász, hanem varázsló - döbbenet volt a felsőfokon. Jeremy még a chipset is félrenyelte.

- Várj, mi van? De azt, hogy... amikor... de akkor apukád és te? Akkor Adam is...? - Nate nem tudta mit kérdezzen először, amit meg is tudtam érteni,

- Ne, ne, ne, hadd fejezze be majd utána - intette le Caroline mire folytattam.

Szóval a nagybátyám és az unokatestvérem is varázslók, de Adam nem is tudott róla és így járta ki a Defenderst, hogy vadásznak tanult szóval most ő is teljesen össze van zavarodva és én is, mert az anyámról is találtam pár szót abban a mappában, ami szerint az ő eredete ismeretlen és a helyzet az... hogy az enyém is.

- Hogy mi? - kiáltottak fel mind egyszerre.

- Az iratok közt az szerepelt, hogy ismeretlen az eredetem, szóval lehet, hogy nem vagyok aranyvérű vadász. Lehet, hogy az anyám egyszerű ember volt és apa ezért titkolta.

- és mi van, ha varázsló volt?

- Az lehetetlen, apa sosem lett volna képes megszegni a törvényt. Vagyis tesi kapcsolatot létesíteni egy varázslóval.

- Ebben nem lehetsz száz százalékig biztos - semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy Jeremy még jobban elbizonytalanítson.

- De igen - kiáltottam rá, amit azonnal meg is bántam. - Ne haragudj, Jer, csak nagyon kivagyok, nem akartam kiabálni - odaültem mellé, átöleltem és a vállába nyomtam a fejem.

- Semmi baj, tökéletesen megértelek - nyomott egy puszit a homlokomra. Nate is megsimogatta a combomat, hogy kifejezze ő is mellettem áll. - Rákérdeztetek a nagybátyádnál, hogy mi ez az egész?

- Rá, csak amikor bevallotta, hogy igaz, nem voltunk képesek végighallgatni a magyarázkodását, mindketten otthagytuk - kinyílt az ajtó és Mrs. Ross dugta be rajta a fejét.

- Ne maradjatok fent sokáig, mert senkinek sem fogom leigazolni, ha elalszotok holnap. Na, jó éjt - dobott egy puszit felénk és már el is tűnt. Már én is fáradt voltam, de még el akartam mondani nekik valamit.

- Nem tudom arról tudtok-e, hogy mit beszélnek a családomról az iskolában.

- Mire gondolsz?

- Arra, hogy állítólag legendásak. Mivel apám és a nagybátyám voltak a legendás ikrek, mivel mindenben jók voltak, amit csak elkezdtek és kiváló vizsgát tettek tanulmányaik végén. Aztán jött Adam, aki szintén kiemelkedő volt és most itt vagyok én is, szóval azt hiszem elég nagyok az elvárások az irányomban.

- Ugye tudod, hogy nem kerülhetitek el örökké a talán kegyetlen valóságot? Egyszer haza kell mennetek, hogy beszéljetek vele - tudtam, hogy Nate-nek igaza van, de egyáltalán nem tetszett, hogy ki is mondta, de azért csak bólintottam. Azután még beszélgettünk egy kicsit, de éjfél körül már láttam, hogy mindjárt ülve elalszanak.

- Most már nem ártana aludnunk és... köszönöm, hogy itt vagytok velem - mosolyogtam a barátaimra, akik csak bólintottak aztán alváshoz helyezkedtek. Nate és Jeremy a matracokon én pedig Caroline-nal az ágyban. Leoltotta a lámpát és sötétségben úszott az egész szoba. Még egy kicsit bámultam a plafont, de már túl fáradt voltam gondolkozni, ezért pár perc múlva el is nyomott az álom. Másnap reggel az ébresztő óra hangja olyan volt számomra, mintha kést szurkáltak volna a fejembe. Egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy kinyissam a szememet, de kénytelen voltam, amikor a barátnőm elkezdett lökdösni.

- Ann, ébredj, emlékszel mit mondott anya, nem fog nekünk igazolást írni, ha elkésünk - nyöszörögtem egy sort, ami nálam annyit jelentett, hogy adjon egy percet és észhez térek. Addig felébresztette a fiúkat is. Nagy nehezen felültem, de úgy éreztem az ágy visszahúz.

- Ann elmehetsz zuhanyozni amíg a fiúk összeszedik magukat, de ne húzd az időt max tizenöt perced van és anya lent vár minket a reggelivel. Bólintottam majd megfogtam a táskámat és bevonultam a fürdőszobába. Hideg vízre volt szükségem, hogy egy kicsit felébredjek ezért a zuhanyrózsából nem forró vizet engedtem magamnak. Körülbelül tíz perc alatt kész lettem, felkaptam magamra a ruhámat, amit tegnap magammal hoztam és lerobogtam a konyhába ahol már várt a csodás reggeli, ami rántotta volt és egy pohár tej nekem. Honnan tudták? Amint leültem az asztalhoz azonnal megjelent Mrs. Ross.

- Jó reggelt, Ann!

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá. Aztán körbenéztem és rájöttem, hogy senki sincs körülöttem és hát nem voltam bunkó, úgyhogy nem kezdtem el enni nélkülük. - Hol vannak a többiek?

- Caroline elzavarta őket, hogy szedjék rendbe magukat még jó, hogy ennyi fürdőszobánk van - nevetett, amitől nekem is jó kedvem lett. Amíg a többieket vártam volt alkalmam alaposabban megnézni a ház belső területét, mivel tegnap ez eszembe se jutott. Az ebédlő szép tágas volt, hatalmas asztallal, aminél egy nagyobb család is simán elfért volna. Innen nyílt a konyha ahol a szekrényeknek faajtajuk volt és a közepén egy sziget, ami téglából készült. A fal mindenhol halványsárga volt, ami nagyon világossá tette az egészet, de persze ezekhez hozzásegítettek a hatalmas ablakok is, amit minden szobában ott voltak. Akkor eszméltem fel a bambulásból amikor Nate lehuppant mellém. Utána sorban jelentek meg a többiek is.

- Jó étvágyat gyerekek, de utána induljatok, nem akarom, hogy elkéssetek - belapátoltuk a kaját, ami megjegyzem isteni volt és már indultunk volna is, de én nem tudtam úgy elmenni, hogy nem mondok pár szót Caroline anyukájának.

- Mrs Ross - erre nagyon csúnyán nézett rám, mire gyorsan korrigáltam magam - elnézést, Eliza. Szóval én csak szeretném megköszönni, amiért itt lehettünk és, hogy ilyen kedvesen fogadott minket este és nagyon sajnálom, amiért csak így betörtünk ide, az egész miattam volt.

- Nagyon kedves vagy Ann, de tényleg nincs semmi baj. Láttam, hogy szükséged van a barátaidra és tudd, hogy ide bármikor jöhetsz, de most már tényleg menj, hogy ne kelljen annyira rohannotok - mosolygott rám, majd elment a nappali irányába. Gyorsan a barátaim után eredtem, és út közben azon gondolkoztam, hogy Adam bent lesz-e ma az iskolában, de nem volt nélküle pedig eszembe se jutott hazamenni és a telefont se vette fel, ami mélységesem aggasztott. Féltem, hogy mi van vele, de közben folyamatosan nyugtattam magam, hogy nincs semmi baja, hiszen már nagyfiú, tud vigyázni magára. Viszont így a hét többi napján a barátaim között ingáztam. Aludtam Nate-nél, szülei tényleg elfogadták, hogy barátok vagyunk nem is próbáltak meg semmit sem ránk erőltetni, vagy célozgatni amit nagyra értékeltem. Jeremynél akinek egyszerűen tündéri a kishúga. Nem nagyon szeretem a gyerekeket, de őt még engem is elbűvölt, de a legtöbbet mégis Caroline-nál voltam. Azt mondta, hogy az anyukája nagyon kedvel és, olyan vagyok neki, mint a harmadik lánya. Amíg ott voltam Caroline-nel rengeteget beszélgettünk, sőt néha még a nővére Natalie is csatlakozott hozzánk, de a bármennyire is próbáltam nem tudtam kiverni a fejemből Adamet, hogy mi lehet vele. Reménykedtem, hogy holnap már bent lesz és tudok vele beszélni.