13. Fejezet

Nate is előkerült a kialakult helyzet közepette, hogy ha úgy adódik ő is védhessen. Mondjuk azért szerintem annyira nem volt vészes a helyzet, mint ahogy a fiúk reagáltak.

- Adam, mi a fenét keresel itt? - Engem csak ez érdekelt.

- Nyugi, mindjárt elmagyarázom, csak előbb lerendezem ezt a kis pöcsfejet - mondta, és megindult Zach felé.

- Mi? Ne, ne, ne, Adam - próbáltam visszahúzni, de egy feldühödött, elég jó fizikai állapotban lévő fiúhoz képest semmi vagyok. Könyörögve pillantottam Natere, aki időben kapcsolt és befurakodott Zach és az unokatestvérem közé. Hirtelen egy kisebb sikításra lettem figyelmes, de amikor előretörtem és megláttam az okát elképedtem, majd utána elkapott a nevetőgörcs. Adam ugrásra készen állt, Nate előtte, hogy visszatartsa, viszont ami mögötte volt, az az igazán röhejes. Zach éppen a haverjai mögé menekült előlük. Mit ne mondjak igazán férfias.

- Ha még egyszer meglátlak Ann közelében, az összes csicskád sem lesz elég arra, hogy megállítson - megfordult és maga előtt lökdösve folytattuk utunkat az edzőterem felé, miközben én még mindig azon a képen nevettem ahogy az a szerencsétlen sikítva bújik el Adam elől.

- Mi olyan vicces, az a gyerek akár bánthatott is volna - ezek után valahogy nem tudtam elképzelni.

- Túlreagálod. Emberek előtt nem csinált volna semmit és egyébként is, Nate ott volt - néztem a barátomra, aki csak bólintott - amúgy pedig még mindig lógsz nekem egy magyarázattal. Mi a fenét keresel itt?

- Itt fogok dolgozni, mint tanársegéd. Segítek a laborban, az edzőteremben vagy ahol kell. Meg akartalak lepni, ezért nem mondtam el. - Akkor ezt titkolta annyira! Nem mondom, hogy nem örültem annak, hogy itt van csak fura lesz, hogy miközben épp talán valami mérget kotyvasztok, ő ott fog állni a tanár mellett és asszisztál.

- Ez komoly? - Viszont nem bántam, hogy a közelemben fog tartózkodni..

- Teljesen és a második órám pont a te osztályoddal lesz, Richards edzőnél. Akkor majd igazán eljöhetnél értünk a töri teremhez, mert fogalmam sincs hol van a tormaterem.

- Majd megkereslek, viszont most menjetek, mert mindjárt csengetnek - bólintottam majd elindultunk a folyosó vége felé.

- Ez brutális volt - szólalt meg Nate miközben én be-be nézegettem az ajtókon hátha meglátok egy ismerőst.

- Melyik része?

- Ahogy Adam neki akart ugrani annak a srácnak a folyosón. Egyébként ki volt az?

- Adam ismerte amikor még idejárt. A gyerek nagyon be akart kerülni a baráti társaságába, de mivel egy piti kis köcsög, ők nem foglalkoztak vele és most rám vetett szemet, mert a rokona vagyok és így akart bosszút állni, csakhogy ez nem jött össze, mert nekem nem jönnek be az ilyen egoista, tömegfiúk akik azt hiszik, hogy bárkit megszerezhetnek - végre megláttam az osztálytársainkat az utolsó előtti teremben és azzal a lendülettel be is fordultam. Nem volt itt még mindenki, szóval időben voltunk. Emily ott ült a harmadik padban egyedül és egy kicsit megsajnáltam, mivel még rajtunk kívül nem nagyon láttam mással beszélgetni.

- Nem lenne baj, ha beülnék mellé? - intettem a fejemmel a lány felé.

- Dehogy én akkor beülök elétek.

- Okés - beléptem a terembe és egy hangos köszönés után amit az hallott meg aki akart, egyenesen felé vettem az irányt.

- Jó reggelt - álltam meg a pad előtt, mire felkapta a fejét

- Szia.

- Nem gond, ha ideülök? - láttam az arcán a meglepődést, de egyben fel is csillant a szeme.

- Dehogy, gyere csak - húzta be a székét, én pedig átslisszoltam és ledobtam magam az ablak mellé. Nate elénk ült és vele beszélgettünk, amíg le nem vágta magát mellé egy srác és fordult hozzánk hátra.

- Sziasztok, a nevem Colin. Remélem nem haragszotok amiért ide ültem, csak kihagytam az első napot, mert a szüleimmel elutaztunk és csak tegnap délután értünk haza - olyan gyorsan beszélt, hogy minden erőmmel arra kellett koncentrálnom, hogy megértsem amit mond.

- Semmi gond, Nate vagyok - nyújtotta neki kezét a barátom, amit lelkesen meg is rázott. Kicsit hiperaktív.

- Nagyon örülök.

- Ann - cselekedtem én is hasonlóan, majd a barátnőm is.

- Emily, de hívj csak Em-nek

- Cennedy ez most komoly? - Összerezzentem a neve hallatára és a hang felé fordultam. Isabel állt az ajtóban és döbbenten nézett rám.

- Mi van? 

- Hogy Adam Cennedy itt van az iskolában és majdnem megverte az iskola legjobb pasiját, Zachari Johnsont? - Hú de gyorsan terjednek a hírek és még mennyire tévesen.

- Ki mondta ezt neked?

- Az egész iskola erről beszél, hogy az unokatestvéred rátámadt Zachre és a barátai védték meg.

- Mert az a puha pöcs nem képes megvédeni saját magát - nagyon felment bennem a pumpa - és egyébként is ő kezdte, Adam csak engem védett attól a seggfejtől.

- El tudom képzelni mennyire szükséged lehetett a védelemre. "Úristen segítség egy dögös pasi érdeklődik irántam." Na persze, és már hírneved is van az iskolában nem elég neked, hogy a legendák családjába tartozol? - Na jó, ez azért erős túlzás volt. Tény, hogy Adam szinte tökéletes vizsgát tett és sokan szerették, de jártak nála sokkal jobbak is ebbe az iskolába.

- Mi a fene bajod van? Nem értem miről beszélsz...

- Dehogynem, John és Ethan Cennedy a csodaikrek, az unokatestvéred és most te. A Cennedy család minden tagja ide járt és kivétel nélkül mind különlegesek voltak akárcsak Ryan családja a Gilbertek. 

- Isa engem hagyj ki ebből! - A srácnak semmi kedve nem volt ebbe belefolyni amit teljesen meg tudtam érteni.

- Állj, állj, állj! Isabel honnan tudod mindezt?

- Azt hiszed a szüleim nem készítettek fel erre? Mindent tudok az egész évfolyamunkról. Ha én akarok lenni a legjobb, akkor nem jöhetek ide mindenféle tudás vagy információ nélkül...

- Jó napot mindenek - jelent meg az ajtóban az osztályfőnök -, esetleg akadt valami probléma?

- Jó napot tanár úr! Nem semmi gond - Nate már megint tudta, hogy mikor kell közbeszólnia mivel a szőkeség és én még mindig egymást néztük. Belőle áradt a düh, belőlem viszont a döbbenet és az értetlenkedés. Még több kérdés keresztezte az életemet. Most viszont már rá kellett kérdeznem valakinél.

- Akkor ez esetben lennétek szívesek leülni? - Kábán bólintottam és visszamentem helyemre, de figyelni képtelen voltam. Valahol tompán hallottam Mr. Pierce hangát, de nem fogtam fel amiről beszélt, egész végig járt az agyam. A saját nagybátyám hazudik nekem Mindenről. Lassan úgy érzem az sem igaz amit kérdez. Beszélnem kellett Adammal. A csengő megszólalta után elsőnek hagytam el a termet, aztán megálltam a folyosón, mert fogalmam sem volt merre kellett volna mennem. 

- Ann itt vagyok - a megmentőm -, minden oké? - Neki nem tudtam hazudni.

- Az egyik szünetben beszélnünk kell, de most elvinnél minket a tornacsarnokhoz? - Intettem a fejemmel a barátaim felé akik közben szintén kiértek a teremből.

- Persze, gyertek utánam - kellemes volt a másodikról átmenni az épület másik felébe ahol az edzésünk volt. Megálltunk az öltözők előtt. - Most még nem kell átöltöznötök, mert Richards először még csak eligazítást fog tartani - bólintottam, mire otthagyott minket, mi pedig bementünk volna a terembe, ha nem jelenik meg hirtelen Caroline és Jeremy.

- Sziasztok, elrabolnánk Annt egy pillanatra, ha nem gond - a többiekre néztem akik csak bólintottak, majd eltűntek a teremben - Igaz amit beszélnek? 

- Jesszus, már ti is tudjátok? - A homlokomra csaptam - Melyik verziót hallottátok, ahol Adam ok nélkül neki esik annak a pöcsnek vagy azt, hogy levágtam a hisztit amiért a közelembe jött? 

- Tojok a sok pletyka éhes kavarógépre, mi a te verziód miatt vagyunk itt.

- Tegnap este írt nekem az a srác egy olyan üzenetet, ami az értelmi szintjéről árulkodik - mutattam meg a telefonomon nekik -, ezt megmutattam Adamnek és azt mondta, hogy a srác csak bosszút akar állni rajta, mivel nem vették be a baráti társaságukba, de ennek meg volt az oka. Ma meg mentünk Nate-tel a termünkhöz és elkapta a kezemet útközben. Akkor jelent meg Adam, hogy leszedje rólam.

- De miért van itt? Mert azt is mondják, hogy te hívtad be, mert félsz - egyre jobban öntött el az ideg. Micsoda képzelőerejük van az itteni embereknek. 

- Baromság, én sem tudtam, hogy itt lesz. Kapott tanársegéd munkát, de nem szólt róla, mert meglepetésnek szánta. Viszont egy kicsit tényleg túlreagálta. Nem kellett volna megfenyegetnie - a beszélgetésünket a csengő szakította félbe. - Most viszont menjetek, nem akarom, hogy miattam késsetek - löktem rajuk egy kicsit, majd a többiek után beléptem a csarnokba. Elakadt a szavam, éreztem ahogy leesik az állam a látványtól. Szerintem a terem akkora volt, mint a fél iskola és két részre lehetett osztani, ha két osztály volt bent egyszerre. A belmagasság egyszerűen elképesztő volt és akkor megláttam a felszereléseket... Dárda, íjak, legalább tizenötféle kés és még ezermás. Még védőöltözetek is voltak amiket az akciók során hordanak a harcosok. A nagy ámuldozásban valaki bevágta mögöttem az ajtót. Ijedten fordultam hátra és akkor megláttam a tanárt. Volt legalább két méter magas, szőke haja fel volt nyírva, zöld szeme csak úgy villogott és hatalmas karjai tele voltak tetoválásokkal. Elővett egy megafont és belekiabált.

- Sorakozó! - kiáltotta mire mindenki vigyázzállásba vágta magát ott ahol volt én meg odarohantam Emily mellé és hasonlóan cselekedtem - Richards edző vagyok. Én foglak megtanítani titeket arra, hogy éljétek túl a világban. Fegyvereket fogtok használni, közelharcot fogtok tanulni, elő fogom hozni a bennetek rejtőző erőt, ami nem lesz könnyű, szóval aki gyengének és beszarinak érzi magát az a mondandóm végét se várja meg, hanem menjen. - Egy röpke pillanatra elhallgatott és végignézett rajtunk, majd folytatta - Azért vagyok itt, hogy vadászt faragjak belőletek, harcosokat akik képesek megvédeni az ártatlanokat.