2016. július 25., hétfő

30. Fejezet

Hétfőn Nate-tel is beszéltem bár nem olyan részletesen, mint a barátnőmmel hiszen ő mégis csak fiú, de azért akartam, hogy tudjon róla. Tanácsot is adott az ügy érdekében.
- Ez az egész arra volt jó, hogy megmutathasd neki, hogy ő mennyit számít neked. Hogy keresni fogod-e vagy teszel bármit érte, mert ő már tett pár dolgot, most te jössz - erre nem tudtam mit válaszolni. Igaza lehetett, de fogalmam se volt, mit kéne csinálnom. Eszembe jutott, hogy edzés előtt talán beszélhetnék vele pár szót, de nem volt szerencsém, mert késve érkezett az órára.
- Figyelem zöldfülűek! - szólt Mr. Richards - Ma mindkét osztály a közelharc készségeit fogja fejleszteni - nekünk már pár hete tanítja az alapmozdulatokat, de most átismételtük a varázslókkal együtt. Amikor kicsengettek és indultunk az öltözők felé utánunk kiabált - Elkértem mindkét osztályt a következő órájáról szóval igyanak, intézzék el folyóügyeiket és jöjjenek vissza, mert páros gyakorlat következik - nem igazán értettem, hogy ez mit jelenthetett, de úgyis mindjárt megtudjuk. lerogytam a padra és megittam egy fél üveg vizet.
- Titeket minden órán így hajt? - huppant mellém Care.
- Durvábban - nevettem, amikor láttam, hogy mennyire ki van borulva - na gyere - pattantam fel majd nyújtottam felé a kezemet amit hálásan fogadott el. Mire visszamentünk már majdnem mindenki ott volt.
- Nos akkor, jól figyeljenek. Olvasom ki kivel lesz párban. Lesz keveredés a két osztály között, de próbáltam figyelembe venni az erőviszonyokat, szóval mindenki vele körülbelül azonos erejű társával fog összekerülni - elkezdte felolvasni a neveket. Caroline, Emilyvel került össze, Nate Logannel, az évfolyamtársunkkal és Kai párját pedig nem ismertem. Jeremy sajnos nem volt itt, tegnap írt SMS-t, hogy lebetegedett és valószínűleg egész héten nem jön szóval vele már csak az őszi szünetben találkozunk vagy lehet, hogy egyszer meglátogatom hazafelé.
- Ms.Cennedy a maga párja Ms.Ford lesz - egy pillanatra azt hittem rosszul hallok. Ez most komoly? Megkaptam az egyetlen embert az évfolyamból aki jobban utál, mint az ördögöt. Az ellenfelemre pillantottam akinek önelégült vigyor ült ki az arcára, majd két szót tátogott felém. Véged van. Na erre felment bennem a pumpa. Ez az önelégült liba azt hiszi,hogy jobb nálam. Na majd meglátjuk. Nate-re pillantottam aki kíváncsian várta, hogy valami érzelmet fejezzek ki. Villantottam egy elszánt mosolyt és rákacsintottam, mutatva, hogy teljesen biztos vagyok magamban. Kivittek minket az udvarnak arra a részére amit még nem láttam. Ez az iskola még mindig tele van meglepetésekkel. Négy kisebb ring volt felállítva egymástól nem messze. Mindegyikben egyszerre egy pár küzdött meg egymással. Az első néhány meccset végignézve egy kicsit elkezdtem izgulni. Fogytak az emberek és még mindig nem jöttünk mi. Mi a legvégére maradtunk, amikor már az összes páros lement. Átmásztam a gumikötelek között és megálltam, ő pedig velem szembe. Azt hiszem mindenki tudta, hogy nem vagyunk túl jóban, mert néha csend lett az egész udvaron. Hallani lehetett volna, hogyha valaki leejt egy tűt. Éreztem a levegőben áramló feszültséget kettőnk között. Az Adrenalin szintem az egekben volt, éreztem ahogy a szívem egyre gyorsabban ver. El akartam kezdeni. Felvettem a kezdő pozíciót és vártam, hogy Richards megfújja a kezdést jelző sípját. Amikor megszólalt, egyszerre mozdultunk egymás felé, de nem támadtunk. Csak kerülgettük egymást, felmértük egymás gyengeségeit. Teljesen kizártam a külvilágot és csak rá figyeltem. Be akarta vinni az első ütést, de elugrottam előle és a bordái közé könyököltem. odakapott és amikor rám nézett láttam, hogy a düh villámai tükröződnek a tekintetében és nekem rohant. Megfogtam a karját, de a lábára nem figyeltem így a gyomorszájamba térdelt. Egy fájdalmas nyögés kíséretében meggörnyedtem és ezt kihasználva újra felém rúgott. Hátraestem és még kettőt gurultam a földön. Hallottam a többiek kiabálását és hallottam a lépteit ahogy elindul felém. Hirtelen ismét elöntötte az elmémet a vörös köd, pont, mint a támadásánál. Pontosan tudtam mit kell tennem. Hagytam, hogy a hajamnál fogva rángasson fel, majd amikor már elhitte, hogy legyőzött teljes erőmből a lábára tapostam, mire felüvöltött és engedett a szorításomon. Ez kellett nekem, mert megfordultam és egy hatalmasat bemostam neki. Most ő volt a soros, hogy a padlóra kerüljön. Az orrából már eredt a vér, de még így sem adta fel. Térdre emelkedett és rám nézett.
- Nem rossz Cennedy, de nem elég jó - mire felugrott és rám vetette magát. Mindketten a szőnyegen kötöttünk ki, de pechemre én voltam alul. Épp az arcomat támadta volna, de elrántottam a fejemet, így csak a padlót érte az ütés, már lendítette a kezét újra, de elkaptam, lelöktem magamról és fölé kerekedtem.
- Ennyit tudsz, Ford? - húzni akartam az agyát és sikerült is, mert robbant. Lelökött magáról, de én azonnal felpattantam. Éreztem ahogy a vér száguldozik az ereimben, ugráltam miközben a kezemet magam elé tartva védtem az ütéseit. Közelebb lépett, megragadta a karomat és szinte átdobott a ring másik oldalába. Most nem estem csak a térdemre, de hátulról rám ugrott én pedig az utolsó erőforrásaimat bevetve a pólójába kapaszkodtam és áthajítottam magam felett.
- Vége! - kiáltott Richards - gyönyörű küzdelem volt. Most viszont valaki vigye őket az orvosi szobába - Fel akartam állni, de az oldalamba nyilalló fájdalom miatt nem sikerült, így inkább visszaültem.
- Szép volt Cennedy. Alábecsültelek - hallottam meg Isobel suttogását. Felé néztem ő meg mosolyogva nyújtotta a kezét.
- Hiba volt - válaszoltam majd vigyorogva kezet ráztunk. Ekkor megjelent Nate és Ryan, hogy bevigyenek minket a védőnőhöz. Út közben a többiek elismerő pillantásokkal mértek végig minket. Ahhoz képest, hogy most vertek majdnem agyon elégedett voltam.
- Ez elképesztő volt - először Isobelt hozták rendbe, engem addig Nate letett az egyik székre, mert nem bírtam megállni.
- Kellemes meglepetést okoztál Cennedy - nézett rám Ryan is, amikor kijött.
- Már az elismerésedért megérte összeveretni magam Gilbert - az erős fájdalmaim ellenére, lelkileg teljesen jól éreztem magam. Nevetve nyújtottam az öklömet, mire a szőkeség egy fejcsóválás kíséretében hasonlóan cselekedett. Amikor Ford kijött intett, hogy mehetek.
- Aztán gyorsan regenerálódj Annabell, mert nem ez volt az utolsó harcunk.
- Már alig várom a következőt, de addigra kösd fel a gatyád, Ford - kacsintottam rá, ő pedig rám majd Ryannal együtt visszamentek a többiekhez.
- Segíts kérlek - néztem a legjobb barátomra aki azonnal átrakta a kezemet a válla fölött és bekísért a kis szobába.
- Ms. Cennedy, mi történt, mert gondolom Ms. Forddal közük van egymás állapotához.
- Csak Richards edző - bólintott jelezve, hogy mindet ért, majd megkérdezte hol fáj. Felhúztam a pólómat, hogy megmutassam, de annyira nem is kellett mutatni, mert a bordáim alatt egy hatalmas lila föld éktelenkedett. Bekente valami krémmel, majd egy nagy tapaszt tett rá és közölte, hogy egy kis ideig próbáljak a másik oldalamon aludni, majd utunkra engedett.
- Kivívtam a tiszteletüket - néztem elégedetten Nate-re miközben sétáltunk vissza. Vagyis én inkább csoszogtam.
- Hihetetlen meddig el nem mentél érte - nézett rám rosszallóan.
- Ha ez volt az ára. legalább most már mindenki tudja, hogy nem érdemes velem ujjat húzni - az öltözőben Caroline azonnal nekem esett.
- Úristen, ez brutális volt, de ugye jól vagy?
- Tökéletesen. Kiengedtem a feszültséget, viszont lenne egy kérésem - ezt már a fülébe súgtam - Tanítás után bent maradsz velem megkeresni Ms. Ramsayt? - hevesen bólogatott. Végig szenvedtem a többi órámat majd Nate-től elköszöntem és a barátnőm kíséretében elindultam az üvegház felé, út közben összefutottunk Adammel aki szintén csatlakozott hozzánk. A tanárnő éppen a növényeit locsolta amikor odaértünk és mosolyogva fogadott minket.
- Áh, itt vagytok, már vártam, hogy gyertek - intett, hogy kövessük. Egy nagy asztalhoz vezetett minket amire kirakott három darab üres üveget.
- A varázslás alapja a türelem és a koncentráció, ha ez a kettő nincs meg akkor még a legkisebb varázslatok sem sikerülhetnek vagy ha mégis, akkor is hibásan. Próbáljátok meg felemelni az üveget - odaálltunk az asztalhoz - Csukjátok be a szemeteket és zárjátok ki a világot, mert ha minden kis apróság megzavar mi lesz veled a csatatéren amikor pillanatok alatt kell elérned belső erődet? Az első alkalommal meghalsz - követtük az utasításait. Vettem egy mély levegőt felemeltem a kezemet minden erőmmel az üvegre koncentráltam. Hallottam ahogy Ms. Ramsay körülöttünk sétálgat, időnként megáll és kijavít néhány apróságot. Megpróbáltam kiüríteni a fejemet, elűzni a zavaros gondolataimat és irányítani az erőmet. De amikor kinyitottam a szememet, az eszközöm egy millimétert sem mozdult. Oldalra pillantottam és láttam, hogy Adamnek már sikerült. Először csak pár centire aztán már az arcával egy vonalba végül majdnem a plafonig. Örültem, hogy sikerült neki, de egy kicsit féltékeny is voltam amiért nekem még nem. Fogalmam sincs meddig bűvöltem az üveget, de az egyszerűen nem akart megmozdulni. Se oldalra, se felfelé, semmi. kezdtem egyre idegesebb lenni, de meg kellett őriznem a hidegvéremet, mert egyrészt nem akartam elégetni magam a többiek előtt másrészt, pedig tudtam, hogy akkor még kevesebb esélyem lesz arra, hogy sikerüljön.
- Gyerünk Annabell, üríts ki az elmédből minden feleslegeset és rosszat - minden erőmmel ezen voltam, de egyszerűen nem ment. Még körülbelül húsz percig erőlködtem, annyira, hogy a fejem is megfájdult aztán Ms. Ramsay hazaküldött minket, hogy pihenjünk, mert a varázslás szellemileg nagyon ki tudja készíteni az embert, ha sokáig csinálja és nagyon erősen. Na ezzel egyet tudtam érteni, de nem arról voltam híres, hogy feladjam. otthon kerestem egy poharat és folytattam. Ne kellett volna, mert a fáradtság teljesen kikészített ráadásul még mindig fájt néhány testrészem a verekedés után. Egyre dühösebb lettem, végül az utolsó kísérletem közben megelégeltem. A kiáltásomra John és Adam is megjelentek a konyhában.
- Ann, mi a fenét csináltál? - néztek riadtan a pohárra, vagyis a helyére, mert már csak szilánkok voltak mindenhol, mintha felrobbant volna.
- Csak fel akartam emelni, de nem sikerült.
- Ms. Ramsay azt mondta, hogy idegesen és fáradtan már ne próbálkozz - szidott Adam - menj fürödj le és aludj. Ezt majd és megcsinálom - bólintottam, de még zuhanyzás közben és az ágyban is azon gondolkoztam, hogy mi lehetett a baj, de egyszerűen nem jöttem rá.

4 megjegyzés:

  1. Annyira nagyon imádom :D Szeretnék egyszer én is annyira bátor meg menő lenni mint Ann *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönööm :D éés nekem is ez lenne a vágyam

      Törlés
  2. Szia :) várunk az Eve's seven blogversenyére ;) http://evesseven.blogspot.hu/2016/07/novellaverseny.html#more

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen köszönöm szépen a meghívást, nagyon örülök neki :D :D

      Törlés